A járvány kezdete óta sokkal több munkája van a kegyeleti iparban dolgozóknak. Azonban nem csak a fizikai terhelés viseli meg őket, de lelkileg is kimerítő a sok halál.
Hasina Zaman nemrég segített egy családnak búcsút venni egy harmincas éveiben járó fiatalembertől, aki koronavírusban halt meg. Ugyanazon a napon egy házaspárt is eltemetett, akik szintén a vírus áldozatai. Amióta a járvány megjelent, Zaman telefonja folyamatosan csörög.
„Minden héten azt gondolom, nem vagyok erre képes” – mondja Zaman, aki egy temetkezési vállalatot vezet. A Compassionate Funerals különféle hitű embereknek nyújt kegyeleti szolgáltatást kelet Londonban. A kis cég normál esetben körülbelül heti öt temetést rendez, de amióta a koronavírus megjelent ez a szám elérte a húszat is.
Lelkileg is megterhelő
„Egyszerűen csak csináljuk. Szó szerint csak megyünk és csináljuk. Ez tarthatatlan, határozottan tarthatatlan, mivel nem egészséges” – meséli Zaman. A temetkezési vállalat munkatársainak nem csak a túlterheltséggel kell megküzdeniük, de nagy rajtuk a lelki nyomás is. És persze fizikailag is megterhelő, hogy sokszor a karanténszabályok miatt kevesebb emberrel kell több munkát elvégezni.
Emma Symons, aki a Heritage & Sons Funeral Directors munkatársa, az elhunytakat készíti elő a temetésre, azt meséli, hogy háromszor annyi munkája van, mint korábban. „Néha nagyon nehéz, főleg amikor fiatalabb emberek halnak meg. Néha tényleg túl sok már kicsit” – mondja. A Heritage & Sons anyavállalata arról számol be, hogy Angliában olyan 30-50 százalékkal több temetést kellett az idén szervezniük.
"Másodjára már tudtuk, mire készüljünk"
„Amikor az első lezárás volt, nem tudtuk, hogy mire számítsunk. De miután első alkalommal megtapasztaltuk, és most másodjára éljük át, egyfajta enyhe rettegés van bennünk, hogy tudjuk mi vár a horizonton túl” – mondja a cég egyik vezetője, Ben Blunt.
Az új helyzettel nem várt kihívások is megjelentek, például az, hogy hogyan lehet kegyeletteljesen egyeztetni a hozzátartozókkal Zoomon keresztül. Blunt szerint már az is nagy nehézség, hogy az olyan apró vigasztaló gesztusok, mint a kézfogás, elmaradnak. „Profik vagyunk, de közben emberi lények is” – meséli.
"Ez sokunk számára hivatás is"
Alison Crake, aki egy családi vállalkozást vezet, arról számol be, hogy hiába elhívatottak a szakmájuk iránt a kegyeleti ipar dolgozói, nem mindig hajlandóak segítséget kérni, amikor lelki nehézségeik vannak. Crake ezen változtatni szeretne, ezért a járványhelyzetre írt temetkezési stratégiájába belevette azt is, hogy a munkaadóknak különös figyelmet kell fordítani az alkalmazottak mentális egészségére.
„Megértjük, hogy ezt a szakmát választottuk. És sokunknak ez hivatás is. De szükség van az egyensúlyra, hogy a folyamatos trauma ne oda vezessen, hogy az emberben elfogy az együttérzés” – vélekedik Crake.
A járványügyi miatt a gyász is nehezebb
John Hayes angol konzervatív képviselő, a kegyeleti szolgáltatásokat is felügyelő parlamenti bizottság feje külön is megemlékezett arról a „csöndes méltóság”-ról, amivel a temetkezéseket végzők a munkájukat ellátják. Pedig sokszor igen megrázó képek között kell a munkájukat végezni. Hasina Zaman elmondta, hogy az utazási és a távolságtartási szabályok miatt, gyakran nincs lehetősége a családnak rendesen megemlékezni a szeretteikről.
Volt, hogy egy család az esőben várakozott, hogy egyesével bemehessenek elbúcsúzni a halottjuktól, a megemlékező ceremóniát pedig a járdán tartották. De büszke rá, hogy a járvány kezdete óta sikerült alternatívákat kitalálni, így a családtagoknak már van lehetősége online részt venni a szertartáson. Az Iszlám követőinek pedig különleges óvintézkedések mellett már lehetőségük van a halott ceremoniális felkészítésére. „Fáradt vagyok. Igaz. De van 10 órám munka után, és éjszaka, aztán visszajövök, és folytatom.
Készült az AP cikke nyomán.
Ingyenes mobilalkalmazásunkkal bárhol és bármikor elérheti a Szabad Európa weboldalának tartalmát. Töltse le díjnyertes applikációnkat a Google Play vagy az Apple Store kínálatából!
