„Ha a nyugati világ nem tudja kellő mértékben megtorolni Vlagyimir Putyin agresszióját Ukrajna ellen, akkor tényleg megérett a pusztulásra”; „A háború azt is megoldja, hogy a jövőben nem lesz orosz lakosság Ukrajnában” – erős kifejezések hangzottak el az Európai Bizottság magyar képviseletén egy kerekasztal-beszélgetésen.
Katonadolog címmel rendezett kerekasztal-beszélgetést az ukrán háborúról és a globális biztonságpolitikai kérdésekről az Európai Bizottság Magyarországi Képviselete. Szemerkényi Réka volt washingtoni magyar nagykövet, az Egyensúly Intézet kül- és biztonságpolitikai főtanácsadója az amerikai fővárosból jelentkezett be. Természetesen az éppen zajló választásokkal kezdte. (Akkor még nem lehetett tudni, hogy Donald Trump nyeri a választást – a szerk.) Mint mondta, az amerikai elnökválasztásnak mindig stratégiai jelentősége van, hiszen közvetlen hatása van egy sor ország gazdaságára, politikájára, és sok vezető is aszerint értékeli magát, saját politikai jövőjét, hogy éppen ki költözik be a Fehér Házba.
A volt diplomata szerint a rendkívül éles belső feszültségek miatt ma sokan egzisztenciális kérdésként élik meg mind republikánus, mind demokrata oldalról, hogy mi lesz a választás végeredménye. Ezzel együtt is a mostani kampányban meglehetősen nagy szerepet kaptak olyan kül- és biztonságpolitikai témák, mint az orosz–ukrán háború, a közel-keleti válság vagy Kína kérdése.
Félelem Európában
Sztáray Péter, a Külgazdasági és Külügyminisztérium biztonságpolitikáért felelős államtitkára egyetértett a fenti állítással, azzal a kitétellel, hogy ennek ellenére sem fejtette ki sem Kamala Harris, sem Donald Trump, hogyan kezelné az említett külpolitikai kihívásokat. „Van egy érezhető félelem Európában Donald Trumppal kapcsolatban, pedig nem tudjuk, valójában mit akar kezdeni Oroszországgal, a Közel-Kelettel, Kínával vagy a migrációval. (…) Izgalmi állapot van, amit érdemes hűteni: hiszen Trump első elnöksége alatt azt láttuk, hogy nagyon kemény a retorikája, de valójában például NATO-t támogató politikát vitt.”
Az persze elképzelhető, hogy Trump megpróbálja majd rákényszeríteni a NATO tagállamait, hogy bruttó nemzeti termékük két százalékát költsék védelemre, de ez már egy tízéves NATO-vállalás, és az országok egyharmada még mindig elmarad tőle. „Nem véletlen, hogy a közös védelem ügye a magyar uniós elnökség egyik prioritása” – mondta.
Mi lenne a legrosszabb Ukrajnának?
Demkó Attila, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukács Intézet Stratégiai Jövők Programjának vezetője azzal kezdte: Ukrajnának az lenne a legrosszabb, ha olyan eredménye lenne az amerikai választásoknak, hogy hónapokig nem lehetne biztosan tudni, ki lesz az új elnök, és „a nyugati világ legnagyobb hatalma fél évig csak magával foglalkozik”. Emlékeztetett rá, hogy éppen Donald Trump első elnöksége idején kezdtek Ukrajnába szállítani igazán hatékony nyugati fegyverrendszert (amerikai Javelin páncéltörő rakétákat). Nemrég ért haza Kijevből, és „Ukrajnában nem rettegnek Trumptól”, ráadásul hiába mondják, „egy nap alatt úgysem tudna békét teremteni”.
Ettől függetlenül fel kell tenni a kérdést, hogy ha esetleg Amerika mégis kiszáll Ukrajna támogatásából, Európa önmagában mit tud tenni. Bár arányaiban (nem abszolút számokat nézve) Európa több fegyvert adott Ukrajnának, mint az Egyesült Államok, de az európai készletek kiürültek: nincsenek már százával harckocsik például, amelyeket Ukrajnába lehet szállítani. „Kiválók az európai fegyverek, de kevés van belőlük. Európában manufakturális léptékben gyártjuk a fegyvereket. Az orosz fegyverek sokkal bénábbak, de sokkal több is van belőlük” – fogalmazott.
Ukrán nemzetépülés
Fedinec Csilla, a HUN-REN Társadalomtudományi Kutatóközpont tudományos főmunkatársa, Ukrajna-szakértő szintén ukrajnai tapasztalataival kezdte: „Kijevben azt mondják, akárki nyer Washingtonban, másnap is ki fog sütni a nap. Azzal kell megtalálni a közös hangot, aki az új elnök lesz.” Donald Trump elnöksége annyiban biztosan különbözni fog első periódusától, hogy akkor sem programja, sem emberei nem voltak, hónapokba telt, mire felállt az apparátus, most ez nem így van. Egyetértett Demkó Attilával abban, hogy Európa kifogyott, erre szerinte a legjobb példa Lengyelország, amelyik már „mindent odaadott, amit lehetett”, és most a németeken a sor, hogy valahogy segítsenek Ukrajnának átvészelni az előttünk álló telet.
A kutató szerint ugyanakkor a háborúnak olyan következményei is vannak, amelyeket senki nem látott előre: a sok millió belső menekült miatt megszűnt az ország korábbi erős regionális megosztottsága („Kárpátaljára még egy konferenciára is ciki volt elmenni az ukrán értelmiségnek”), és „bár csúnya kifejezés, a háború azt is megoldja, hogy a jövőben nem lesz orosz lakosság Ukrajnában”.
Az orosz mítosz
Tálas Péter, az NKE John Lukacs Intézet tudományos főmunkatársa szerint „mítosz, hogy Oroszország lehetőségei korlátlanok”. Az Oryx ukrán portál adatai alapján eddig 3500 harckocsit, hétezer páncélozott harcjárművet, 133 repülőgépet veszítettek például (az Oryx csak azokat számolja, amelyekről beazonosítható fotó készül), míg az ukrán veszteségek jóval kisebbek. „Folyamatosan veszik elő az oroszok is a raktárból a saját fegyvereiket, ma már a régebbieket is. Vannak számítások, amelyek szerint ilyen veszteségek mellett 2025 közepéig, végéig bírják utánpótlással, onnantól ők is bajban lesznek.” A koreai katonák megjelenése szintén nem arra utal, hogy az orosz hadsereg gond nélkül folytatja a háborút.
Áttérve a konfliktus globális kontextusára Tálas Péter arról beszélt: „Kína sokáig kis testvére volt Oroszországnak, ehhez képest mára Oroszország regionális hatalommá csúszott le, míg Kínának globális ambíciói vannak.” Szerinte a fő kérdés a következő években, hogy megmarad-e az amerikai értékeken alapuló világrend, vagy lesz egy másik pólus is. Kína még messze van ennek a kiépítésétől, de láthatóan ez az ambíciója.
Szövetségi rendszere jelenleg egyedül Amerikának van, márpedig ez elengedhetetlen egy globális hatalomnak, Tálas Péter szerint ezért az Ukrajnában zajló háború „példastatuálás Amerika részéről”, hogy egy rivális hatalom nem szakíthat ki csak úgy egy tagot ebből a rendszerből. „Más Ukrajna célja, és más a Nyugaté: Ukrajna területei visszaszerzéséért harcol – ez kevésbé érdekli a Nyugatot –, míg a Nyugat meg akarja gyengíteni Oroszországot, de ez minimum öt–nyolc év.” Fedinec Csilla szerint mára a fő cél az lett, hogy megakadályozzák Ukrajna teljes elfoglalását.
A relatívan értelmezett nemzetközi jog
Sztáray Péter szerint Oroszország tud különbséget tenni egy NATO-tag és egy nem NATO-tag ország között, Putyin célja, hogy hosszú távon tudja befolyásolni Ukrajna külpolitikáját, „erről szól ez a konfliktus, nem arról, hogy az oroszok meg sem állnak Berlinig, ha tehetik. (…) Oroszország tényleg úgy gondolja, hogy a NATO azért került a határaihoz közelebb, mert rosszak a szándékai.”
Az államtitkár nem gondolja, hogy az oroszok kifogynának a tartalékokból, ennél sokkal extrémebb helyzetekben is megmutatták már, hogy képesek hosszan háborúzni. Ma is lépésről lépésre haladnak előre, míg Ukrajna gyengül. „Ez a tendencia, és ez minél tovább folytatódik, Ukrajna annál rosszabb tárgyalási pozícióból kezdi meg a béketárgyalásokat. A magyar kormány szerint egy minél erősebb Ukrajnának kellene tárgyalnia. Magyar érdek is egy minél erősebb Ukrajna, ezért szeretnénk minél előbb békét.”
Demkó Attila annyit tett hozzá ehhez, hogy ugyan Nyugaton senki nem ismeri el az orosz agresszió területszerzését, de „a Nyugat a Golán-fennsík elfoglalását végül elismerte, és Koszovó is vet fel kérdéseket”. Sztáray Péter szerint „relatív hozzáállás van a nemzetközi joghoz, a gyakorlat azt mutatja, hogy van olyan érdek, amikor a nemzetközi jogot nem veszik figyelembe. Ráadásul a nemzetközi jogban egymásnak ellentmondó intézmények vannak, mint például az önrendelkezés és a határok sérthetetlensége. Van, amikor az erősebb érdekek mentén érvényesülnek ezek egymással szemben.”
Tálas Péter szerint „ha Amerika nem tudja ezt a szabályszegést Putyin részéről megtorolni, akkor a nyugati világ tényleg megérett a pusztulásra”. Fedinec Csilla annyit fűzött hozzá ehhez, hogy „nem a NATO fenyegette Oroszországot, hanem az orosz fenyegetés miatt léptek be az új tagok a NATO-ba, és látjuk, hogy ez nem virtuális fenyegetés volt”.
Végül Sztáray Péter árult még el – részletek említése nélkül – egy kulisszatitkot az európai védelmi ipar jelenlegi helyzetéről. Az államtitkár szerint már megtörtént, hogy egy nagy európai fegyvergyártó nem adott át a Magyar Honvédségnek egy kifizetett és legyártott téltelt arra hivatkozva, hogy Ukrajnába kell szállítani.
