Eltart még egy darabig, amíg a szakértők és a hatóságok megállapítják, mi okozhatta a nyolc emberéletet követelő busztragédiát az M7-esen. A közlekedésbiztonsági szakértőt a buszvezetők és általában a hosszú útra induló sofőrök terheléséről kérdeztük.
„Az autóbuszt két gépkocsivezető váltva vezette, betartva az előírásokat a pihenő- és munkaidőkre vonatkozóan. (…) A baleset idején vezető sofőr a hajnali húszperces egészségügyi szünetet követően Balatonlellénél, a baleset előtt megközelítőleg 45 perccel kezdte meg vezetési idejét” – áll annak az utazásszervező cégnek a közleményében, amelynek utasait akkor érte tragédia, amikor Baskából, az egynapos horvátországi útról érkeztek volna haza Magyarországra.
A Szabad Európa is beszámolt az augusztus 15-én hajnalban, Szabadbattyán térségében az M7-esen bekövetkezett tragédiáról. A busz ötvenhat emberrel a fedélzetén átszakította a szalagkorlátot, és felborult. Nyolcan meghaltak, köztük a volánnál ülő sofőr, nyolcan súlyosan, negyvenen könnyebben megsérültek. A jármű, egy Mercedes az utazásszervező cég szerint kifogástalan műszaki állapotban volt.
Hogy néznek ki ezek az egynapos utak?
Számos utazási iroda állt már rá a szakmában csak pizsamás utakként emlegetett szolgáltatásra. Az egyik ilyen cégnek a Budapesttől 540 kilométerre fekvő Baskára szervezett útjának leírásában az szerepel, hogy péntek éjjel 23 órakor indulnak Budapestről. Útközben többször megállnak pihenni, alvás a buszon, érkezés Baskára reggel/délelőtt.
A busz pár száz méterre a strandtól parkol le. Utasai napközben élvezhetik a tengert és a várost. Hazaindulás szombaton az esti órákban, érkezés vasárnap hajnalban 3 óra örül. Vagyis nagyjából harminc órát vesz igénybe az egész, és a nagyobbik része utazással telik.
Mit jelent mindez a volán mögött?
Pausz Ferenc közlekedésbiztonsági szakértőt arról kérdeztük, mekkora megterhelést jelent 1100 kilométer levezetése kevesebb mint harminc óra alatt. A szakember hangsúlyozta, megvan a megfelelő szabályrendszer, de egy dolog az előírás, és egy másik az, hogy bírják az emberek. Nem vagyunk egyformák, és a biztonsági előírásokat az átlagra találták ki.
A kamionokban, buszokban régóta kötelező tartozék a tahográf, amely mutatja, hogy a sofőr betartja-e az adott kilométer-mennyiség mellé rendelt pihenőidőt. Ezért is volt a később balesetet szenvedett buszon két sofőr, hogy váltva vezetve a járművet betarthassák a pihenő- és munkaidőre szóló előírásokat.
Vannak olyan előírásrészek, amikor kifejezetten feküdni, több óra hosszat pihenni kell. A szakértő hozzáteszi, ha betartják ezt, az relatíve biztonságossá teszi a munkát.
A szakember arra is felhívja a figyelmet, hogy a városi forgalomban vezető buszsofőrök is sok kilométert tesznek meg ugyan, de másfajta terhelés az impulzusokkal teli városi forgalomban rövid gyors és lassú szakaszokból álló tempóban vezetni, és más, amikor a sztrádán, gyorsabban ugyan, de ingerszegényebben, monoton módon tesszük meg a több száz kilométert.
„Ki az, aki meg tudja mondani, hogy mikor aludt el?”
„Elhűlve hallom sokszor baráti társaságban is, hogy beültem az autóba, és tizenkét órát levezettem egy huzamban, és már ott is voltunk” – mondja a szakértő.
Pausz Ferenc szerint azzal általában senki nem számol, hogy mindeközben mit élt át. Milyen megterhelést kapott a szervezete? Bejön a fáradtság, a mikroalvás, az elalvás. Sokszor mondják, hogy ezt a pillanatot kell megelőzni, de ki az, aki meg tudja mondani, hogy pontosan mikor aludt el? Senki. Ez hirtelen történik a volán mögött is – figyelmeztet Pausz Ferenc.
Árnyalják a képet az utazás előtti napok is. Ha valaki nagyon stresszes időszak után vállalkozik egy ekkora útra, sokkal jobban kimerülhet, sokkal nagyobb megterhelést jelenthet a szervezetének.
„Velem is előfordult már, hogy a mikroalvás stádiumában voltam, tudtam, hogy már valami nem stimmel. Egy órát aludtam, de sokkal rosszabb állapotban voltam az egyórás alvás után” – mondja a szakember. Hangsúlyozza, nem lehet utána azonnal beülni az autóba. Kell egy köztes időszak, amelynek főleg arról kell szólnia, hogy átmozgatjuk a testünket, felébredünk.
