Legalább százezer romániai tanár és több tízezer kisegítő indított sztrájkot a héten, amely milliók életét forgatja fel, veszélyezteti az érettségi vizsgákat és késlelteti a kormányátalakítást. Ez dominóhatást is kiválthat, ugyanis más válságos ágazatok dolgozóit is hasonló lépésekre ösztönözheti.
Több mint százezer sztrájkoló tanár, amit megszavazott az oktatási ágazat három legnagyobb szakszervezete, és havi nettó 2400 lej (180 ezer forint) körüli kezdő fizetés, ami valamivel több, mint az országos átlag fele.
A romániai oktatók – az óvónőktől kezdve a tanárokig – számoltak, és elszakadt a cérna.
Így aztán az évek óta tartó panaszok és hónapok óta tartó utcai tüntetések, keserű viták és a múlt heti kétórás munkabeszüntetés ellenére május 22-én az ország általános és középiskoláiban mintegy 100-150 ezer tanár és több tízezer kisegítő alkalmazott kezdett a 18 év óta legnagyobb sztrájkba.
A határozatlan idejű munkabeszüntetés azonnal diákok és szülők millióit érintette, több ezer középiskolában az érettségi vizsgák megzavarásával fenyegetett, és a román nagykoalícióban tervezett miniszterelnök-cserét is meghiúsította.
A tanárok szerint falakba ütköznek és süket fülekre találnak, amikor a Nicolae Ciucă miniszterelnök által vezetett kormánykoalíció, az őt hamarosan leváltó Marcel Ciolacu és szövetségesük, Klaus Iohannis egykori fizikatanár bármelyikével próbálnak kommunikálni.
„Nem mehet így tovább, a kocka el van vetve”
A tanárok és a kisegítő személyzet sztrájkja mindaddig folytatódik, amíg nem kínálnak „hiteles megoldást” a magasabb bérek kérdésében és az EU egyik legrosszabbul finanszírozott oktatási rendszerének számító román oktatásban követelt fejlesztések kérdéseire.
„Ciucă úr hallgat, Iohannis elnök hallgat, Ciolacu úr ígérget – mondta Simion Hăncescu, a Szabad Oktatási Szakszervezetek Szövetségének (FSLI) vezetője a Szabad Európa román szolgálatának a múlt heti sikertelen válságtárgyalások után. – Ez így nem mehet tovább. A kocka el van vetve.”
Az FSLI és sztrájkot szervező társai összesen mintegy 350.000 tanárt és az iskolarendszer más dolgozóit képviselik. A munkabeszüntetés más, létfontosságú költségvetési ágazatokban – az egészségügyi dolgozóktól kezdve a közigazgatásban dolgozókon át a börtönőrökig – több tízezer szakemberre is kihathat, akik szintén tiltakozásra vagy sztrájkra készülnek.
A kormányzó hárompárti Nemzeti Koalíció Romániáért és a konzervatív Ciucă miniszterelnök kabinetje a közbizalom helyreállításáért, a kiugró infláció leküzdéséért és a recesszió elhárításáért küzd, amióta 2021 októberében átvette a hatalmat a jobbközép kormánykoalíció összeomlása után.
Hăncescu arra panaszkodott, hogy amióta a tanárok 2022 decemberében tüntetéseket szerveztek, és ezt követően minden hónapban folytatták a tiltakozást, a kormány közömbös volt a jobb bérezésre vonatkozó követelésekről folytatott magas szintű tárgyalásokon. Az eredmény szerinte „csak beváltatlan ígéretek” sora volt.
A kezdő tanárok alig kapnak többet a minimálbérnél
Az egyik téma a pályakezdő oktatók fizetése volt. A román államilag finanszírozott rendszerben az általános és középiskolákban a kezdő tanárok nettó bére havi 2400 lej (180 ezer forint) körül mozog; a negyvenéves tapasztalattal rendelkező tanárok akár 4200 lej (315 ezer forint) körüli összeget kereshetnek.
A romániai nettó minimálbér 1900 lej (142 ezer forint), a havi átlagkereset pedig 4550 lej (341 ezer forint) körül mozog az Országos Statisztikai Intézet adatai szerint.
A szakszervezetek 4500 lejt (338 ezer forintot) követelnek az új tanároknak és akár hétezer lejt (525 ezer forintot) a legtapasztaltabb kollégáknak. Fokozatos, a képzettség és a szolgálati idő alapján történő emelést kérnek minden tanár számára, az inflációhoz való indexálást, túlóradíjakat, valamint az évente az oktatási infrastruktúrára fordított kormánykiadások megemelését.
Románia a GDP 3,7 százalékának oktatásra fordított arányával a 130. helyen áll a világon, és a 34. helyen a 41 európai ország között a 2020-as kiadási adatok alapján.
A kiadási szintektől függetlenül azonban a szakértők rossz minősítést adnak Románia legutóbbi kormányainak. Az Emberi Jogok Helyzetének Mérésére Irányuló Kezdeményezés (HRMI) nevű globális teljesítménymutató tavaly azt állapította meg, hogy Románia „65,1 százalékát teszi meg annak, ami a bevételi szint alapján lehetséges lenne” az emberek oktatáshoz való jogának biztosítása érdekében – és ezzel a legrosszabbul áll Európában.
Gabriela Aranghel szakszervezeti vezető – azon iskolák egyikében, ahol május 22-én a mintegy háromszázezer lakosú dél-romániai Craiovában elmaradt a tanítás – olyan jelvényt viselt, amelyen az állt, hogy sztrájkoló. Ugyanez az üzenet volt felragasztva a tanári ajtajára, ahol Aranghel a tiltakozó tanárokkal együtt gyűlt össze. Egyesek dolgozatot javítottak, mások papírokat töltöttek ki, és voltak, akik egyszerűen csak beszélgettek.
A tanárok szerint a szülők mellettük állnak
A nagyjából 1400 középiskolás korú diák közül senki nem volt a takaros, most néma folyosókon és osztálytermekben.
Aranghel szerint a sztrájk egyhangú támogatása és a hosszú előkészület lehetővé tette a széles körű kommunikációt, ami segített enyhíteni a családoknak a csapást.
„A szülők velünk voltak – állította. – Gondoskodtunk arról, hogy az üzeneteink egyértelműek legyenek (…) hogy megértsék, hogy ez többé nem lehetséges. Segítségre van szükségünk, a tanároknak meg kell fizetni, amit megérdemelnek, és az iskolának vissza kell térnie a normális kerékvágásba.”
Bár az e heti sztrájk az általános iskolákat és a középiskolákat célozta meg, a közpénzekből finanszírozott felsőoktatási intézmények talán nem állnak messze mögötte. Az egyetemi tanárok május 22-én kétórás figyelmeztető sztrájkot tartottak, hogy jelezzék elégedetlenségüket.
Cristian Preda, a Bukaresti Egyetem politológiai karának dékánja 1991 óta tagdíjfizetője az egyetem három szakszervezetének. Még soha nem hívták szakszervezeti gyűlésre, de azt mondta, azért csatlakozik a sztrájkhoz, mert „senki sem alázott meg minket úgy, mint Ligia Deca oktatási miniszter és Iohannis” elnök.
„Sebészeti beavatkozásról” beszélt, amely magában foglalja a törvények hatályon kívül helyezését és „minden olyan akadály elhárítását, amely blokkolja a rendszert”, többek között a kutatás nagyobb autonómiájának biztosításával.
Simona Lidia Sava, a Temesvári Nyugati Egyetem (UVT) tanára a Szabad Európának elmondta, hogy „a tanárok társadalmi státusza erodálódott, már nem vonzó szakma”.
„A rendszerben lévők azért foglaltak állást, mert az alacsony fizetés arra kényszeríti őket, hogy két vagy három munkahelyük legyen – mondta. – Fáradtan jönnek a gyerekekhez, és sem szakmailag, sem anyagilag nem elégedettek. Ez nem csak a fizetésről szól.”
Az egyetemeken már nem mindenki sztrájkolna
Az ország nem minden professzora kész azonban drasztikus lépésekre.
Mădălin Buniou, az UVT rektorhelyettese elmondta, hogy a tanári szakszervezet osztogatott nyomtatványokat az ottani professzoroknak, hogy csatlakozzanak a sztrájkhoz, de még soha nem volt átütő érdeklődés. „A tanárok szintjén a fizetések tisztességesek” – mondta.
A gyors és tartós megoldás kilátásai csekélynek tűnnek.
Romániában utoljára 2005-ben volt nagyobb iskolai sztrájk. Akkor a tanárok és más alkalmazottak közel két hónapos tiltakozással, sztrájkőrséggel és húsznapos sztrájkkal bénították meg az állami iskolarendszert.
A 18 hónappal ezelőtt kötött nagykoalíciós megállapodás értelmében Ciolacu, a parlament elnöke júniusban várhatóan átveszi a miniszterelnöki tisztséget, ám ez a terv a sztrájk miatt máris meghiúsult. A Szociáldemokrata Pártot (PSD) vezető Ciolacu – a kormánykoalíció társelnöke – már részt vett az oktatási ágazat szakszervezeteivel folytatott tárgyalásokon.
A sztrájk egyben csapás Klaus Iohannis elnökre is, aki egykor fizikatanár volt, és a felesége még mindig angol nyelvet tanít és az általa vezetett, zászlóshajónak számító Educated Romania (Jól Képzett Románia) projektben.
Iohannis 2016-ban, első ötéves mandátuma közepén indította el a projektet. Hivatalos honlapján úgy jellemezte, hogy ez „az eddigi legnagyobb és leghosszabb társadalmi konzultáció az oktatásügyi közpolitikáról”, több fázissal és munkacsoporttal büszkélkedhet.
Új törvények
A sztrájk első napján a szenátus, a parlament felsőháza két olyan oktatási törvényt hagyott jóvá, amelyek a Jól Képzett Románia projektből születtek.
Az új törvények megkerülik a fizetés problémáját, a tanárok és képviselőik azonban többet akarnak. „Itt van a hitelesség kérdése – mondta múlt héten Marian Nistor, a Spiru Haret Oktatási Szakszervezetek Szövetségének vezetője, a sztrájk egyik szervezője. – A legtöbb kolléga konkrét megoldásokat szeretne látni a kormányprogramban. A mi mandátumunk valami konkrétumról szól.”
Az elnök- és parlamenti választások ebben az évben várhatók, bár időpontot még nem tűztek ki.
Andrei Țăranu szociológus, a bukaresti Nemzeti Politikai és Közigazgatási Tanulmányok Iskolája (SNSPA) politikatudományi karának dékánhelyettese szerint a tanárokat opportunista bírálatok érik, többek között az új jogszabályokról szóló, politikailag feszült vitákban.
Szerinte a tanárokat a kormány és a szakszervezetek részéről gyakran megvetéssel kezelték, és felszólították őket, hogy vállalják a felelősséget az általuk nem befolyásolható problémákért.
„Lenyűgöző, hogy válsághelyzetben mindig a tanárok és az orvosok azok, akik felelőtlenek, soha nem a politikusok – mondta Țăranu a Szabad Európa román szolgálatának, hozzátéve, hogy a sztrájk már régóta esedékes volt. – A sztrájkra februárban lett volna szükség, ez már palliatív kezelés.”
Azt jósolta, hogy a kormánypártok meg fogják találni a módját, hogy lerövidítsék a tanárok sztrájkját, mert nem engedhetnek meg maguknak tömeges munkabeszüntetést, amely a gyerekeket, a szülőket és a társadalom nagy részét érinti.
„Megpróbálnak majd átmeneti megoldást találni, béremelést, olyan emeléseket, amelyek beleolvadnak az inflációba” – mondta.
Țăranu szerint a szakszervezetek csak most jöttek rá, hogy ki kell fejezniük az ellenkezésüket a 2011-es új munkaügyi törvényt követően, amely korlátozta a szakszervezeti szerveződés lehetőségeit.
A költségvetési kiadások által dominált négy ágazat közül Țăranu szerint az oktatási ágazat képviselőinek időzítése, hogy „nyomást gyakoroljanak a Ciolacu-kormányra, jól megválasztott” volt.
Szerinte az országos vizsgák, köztük az országos értékelések és az érettségi befagyasztása maximális befolyást biztosít, és „a zsarolás egyetlen formája, amellyel a tanárok rendelkeznek”.
„Egyébként rengeteg tiltakozás volt, sajnos ezeket éppen azért nem vették figyelembe, mert a tanároknak – ellentétben az orvosokkal, a vasutasokkal vagy akár a rendőrökkel – nincs igazán semmijük, amivel a társadalmat fenyegethetnék, csak a vizsgák.”
