Úton: hová vonatoznak az ukrajnai roma menekültek?

A prágai főpályaudvaron hetek óta több száz kárpátaljai roma él. Időnként felszállnak egy vonatra, elmennek Pestre, Pozsonyba, Varsóba. Nem, nem azért, mert lelkükben még nomádok, hanem keresik a boldogulásukat, miután elmenekültek szülőföldjükről. Sokan közülük kettős, magyar–ukrán állampolgárok. Azt tudjuk, hogy mit keresnek, most megnézzük, mit találnak.

„Egy hete vagyunk itt, az állomáson. A szociális munkásoktól kapunk élelmet és takarókat, de információt arról nem, hogy mikor tudunk bárhová továbbmenni” – mondja egy anya magyarul a prágai főpályaudvaron.

Egy nagymama Ostravában volt elszállásolva, de átjött Prágába, mert a családja többi tagja ott, az állomáson vesztegelt, miután kirakták őket prágai szállásukról. (Nem világos, hogy az a szállás milyen intézmény volt.)

Pozsonyi tudósítónk szerint a Varsó–Prága–Pozsony–Budapest-vonalon közlekedő nemzetközi vonatokon hetek óta sok ukrajnai roma család utazik minden irányba. A pozsonyi főpályaudvaron dolgozó önkéntesek közül többen elmondták, hogy hetek óta látják ugyanazokat az ukrajnai (jórészt magyarul beszélő) roma családokat felbukkanni ezeken a vonatokon.

A pozsonyi ellátórendszerben egy napra bárki, aki Ukrajnából érkezett, akár útlevél nélkül is ellátást és szállást kaphat a pályaudvaron. Egy nap után indul be a regisztrációs procedúra, és rendes szálláson helyezik el őket. Az önkéntesek szerint a vonatozó roma családok sokszor megállnak erre az egy napra, a szállásokra viszont már nem mennek, és ott nem is látják szívesen őket. Ahogy ez az említett családdal is történhetett Prágában.

A romák egy része tehát folyamatosan ingázik. Tudósítónk beszélt varsói önkéntessel is, aki szintén sok, ha nem is a prágaihoz hasonlóan több száz, életvitelszerűen a főpályaudvaron lévő roma menekültről számolt be.

A történet akkor került a nagypolitika és a diplomácia szintjére, amikor a cseh kormány május 10-én nyilvánosságra hozta, hogy a magyar Belügyminisztériumhoz fordult azért, hogy az gyorsítsa fel az adatszolgáltatást az ukrán-magyar kettős állampolgár menekültek státuszának tisztázására. Ugyanis az, akinek van egy uniós állampolgársága (esetükben a magyar) logikusan nem jogosult ideiglenes védelemre egy másik uniós országban. Saját országuknak kellene ellátni őket. A magyar kormány viszont információink és a cseh belügyminiszter panasza alapján nem töri magát azért, hogy ezt megtegye.

A pár száz embernek nem a létszáma (Csehországban már 350 ezren kaptak ideiglenes védelmet biztosító státuszt), hanem a státusza, kettős állampolgársága és persze láthatósága, romasága miatt van most a kavarodás. Bár a főpályaudvarok, láttuk ezt 2015-ben a budapesti Keletiben is, alkalmas helyek arra, hogy nagyobbnak mutassák a problémát, mint amekkora.

Egy turista mit tehet?

Megkérdeztük a magyar Belügyminisztériumot arról, hogyan zajlik a más országokba menekült kettős (magyar–ukrán) állampolgárok magyar érdekképviselete. Válaszuk szerint „a magyar állampolgárok érdekvédelmét – a jogszabályi keretek között, függetlenül más állampolgárságuktól – a Konzuli Szolgálat biztosítja. Megjegyzés: a konzuli érdekvédelem nem azonos a menekült vagy menedékes státuszból eredő indokolt védelemmel.”

Normálisan minden magyar állampolgár ügyét, helyzetét, balhéját a konzuli részleg intézi a konzuli érdekvédelem keretében. Egy kormányzati forrásunk szerint viszont „ez nem standard konzuli helyzet. Tömeges, extrém, és keveredik a státuszuk: menekültként érkeznek Csehországba, papírok nélkül vagy magyar állampolgársággal, és ott kell kinyomozni, hogy milyen alapon kérnek menekültként segítséget. Teljes a káosz.”

Kormányzati forrásunk véleménye szerint a magyar állam egy magyar állampolgár ügyében csak annyit köteles tenni az EU-n belül, mint egy turistáért. „Ezek az emberek – abszurd, tudom, de – turistának minősülnek, szabadon jöhetnek-mehetnek. Harminc napig lehetnek ott ukránként, és ha akkor előhúzzák, hogy tulajdonképpen magyarok, új helyzet, új státusz indul.”

Ezt erősíti meg a Belügyminisztérium is, amely kérdésünkre, hogy átveszi-e Magyarország a más országokba érkezett ukrajnai magyar állampolgár menekülőket, és ad-e ehhez valamilyen segítséget, pénteken ezt válaszolta írásban: „A magyar állampolgárok az Európai Unió polgárait megillető, az unión belüli szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkeznek – kérdését nem tudjuk értelmezni. Megjegyzés: magyar állampolgár külföldről bármikor hazatérhet.”

E szerint tehát a magyar kormány nem szándékozik átvonatoztatni a roma-magyar menekülteket. A cseh kormány megtenné helyette, derült ki közleményükből, de az átvilágításukat már a magyar hatóságokra bíznák. A romák viszont megteszik maguk.

Változó státuszok

A roma menekülteket a prágai főpályaudvaron segítő civil szervezet munkatársa az Azonnalinak háromezer kárpátaljai roma menekültről beszélt Prágában (arról nem, hogy közülük mennyi a kettős állampolgár), akiknek esetében el sem indul a könnyített menekültjogi eljárás. Szerinte sokszor azért, mert a roma menekültek, félve a következményektől, mást mondanak a különböző hatóságoknak, és hivatalos papírjaik sincsenek mindig meg vagy rendben. Mindenesetre így ők nem kapnak pénzsegélyt és átmeneti lakást. Státusz nélkül viszont csak harminc napig maradhatnak az országban. Magyarországon egyébként a munkaerőhiány miatt pár éve már kilencven napig tartózkodhattak ukrán állampolgárok.

Mi is megkerestük múlt héten az Organization for Aid to Refugees (OPU) munkatársát, de nem válaszoltak a kérdéseinkre.

Kormányzati forrásunk szerint a prágai romák nem akarnak Magyarországra menni. „Hiszen oda mehettek eddig is, de nem mentek. Illetve sokan jönnek-mennek, oda-vissza, haza, Ukrajnába is, Magyarországra, aztán vissza Prágába.”

Hiába segítenek jegyet venni az önkéntesek a magyar állampolgársággal rendelkező ukrán menekülteknek – írja az Azonnali is –, hogy elmenjenek Budapestre, pár napra rá a legtöbben visszautaznak, arra hivatkozva, hogy a magyar hatóságok nem foglalkoznak velük, és nem látják el őket úgy, ahogy ők.

A schengeni térségen belül nincs határellenőrzés, ezért nincs olyan statisztikai adat, hogy hány ukrajnai menekülő érkezett eddig ide a három visegrádi országból (Cseh, Lengyel, Szlovákia). Lengyel és szlovák viszonylatban nincs ilyen probléma, írta kérdésünkre a Belügyminisztérium.

Menekülteknél nem ritka, hogy nincsenek vagy hiányosak a papírjaik. „Feltételezem, hogy Ukrajnából nem kellett úgy jönni, hogy ne legyen papírjuk. Mert sok más országból valóban nem tud ideérkezni az érintett, mert az embercsempész elveszi a papírjait, vagy joggal fél attól az érkező, hogy visszateszik az úgynevezett biztonságos harmadik országba, vagy Szerbiába, mert a magyar jog ismer egy másik kategóriát, a biztonságos tranzitországot is” – mondja Nagy Boldizsár nemzetközi jogász, a CEU tanára.

Ukrajnából viszont nem kellett így érkezni, mert az ukránok sem akadályozták meg, hogy kilépjen, és a magyarok sem abban, hogy belépjen. „Ha nincs dokumentum, az valóban könnyen jelentheti azt, hogy valamit meg akarnak nehezíteni azok, akiknek hiányosak a papírjai. De az is könnyen előfordul, hogy tényleg nincs nekik. Legyünk őszinték, ez velünk is előfordul. Mert a gyereket anyakönyvezték, de elkallódott az anyakönyvi kivonat; amikor kellene, nem találjuk a házassági anyakönyvi kivonatunkat vagy édesapánk halotti bizonyítványát” -folytatja Nagy Boldizsár.

De a formális eljárásban valóban vizsgálják, hogy igaz-e, hogy a személy ukrán állampolgár, vagy állandó tartózkodási engedéllyel Ukrajnában élt, vagy ott menekült volt. Ehhez elvileg kapcsolatba is léphetnek az ukrán hatóságokkal, hiszen az ukrán állam nem üldözi őket, de azoknak nyilván kisebb gondjuk is nagyobb annál, hogy Magyarországgal levelezzenek arról, hogy valaki ukrán állampolgár-e vagy sem.

Miért utazgatnak az ukrajnai romák a régióban?

Nem csak a roma menekültek keresik máshol a boldogulást érkezési országuk helyett, csak a nem romákat szívesebben látják, mint az ugyanonnan, ugyanolyan okokból elmenekült romákat. Bár fontos hangsúlyozni, hogy az önkormányzati és lakossági ellenállás dacára a cseh kormány csak a kettős állampolgárok helyzetének rendezését kéri Magyarországtól.

A romák ingázásában szerepet játszhat az a Pozsonyban és Magyarországon is hallott információ, hogy a magyar hatóságok igyekeznek rávenni őket arra, hogy menjenek tovább más országba, így Csehországba tőlünk.

A mögöttes jog úgy néz ki – magyarázza Nagy Boldizsár –, hogy az átmeneti védelemről szóló, 2001-es EU-irányelv 11. szakasza kimondja, hogy az államok visszaveszik azokat az átmeneti védelmet kapottakat, akik utána továbbmentek egy másik országba. „De a 2022 márciusában elfogadott, az Ukrajnából menekülőkről szóló európai tanácsi végrehajtási döntés, amely konkrétan életbe léptette az átmeneti védelmet és megszabta néhány feltételét, ezt kivette a szövegből. Nem lennék meglepve, hogy ha ezt magyar és lengyel nyomásra tették volna.”

Emlékezetes, hogy a magyar kormány 2015-ben több százezer menekültet szállított az osztrák határra mindenféle regisztráció és adatfelvétel nélkül, pontosan azért, hogy azokat esetleg később ne kelljen visszavennie. Az ukrán menekültek mind átmeneti védelmet kapnak az Unióban, tehát ha valaki Magyarországról (vagy bárhonnan) továbbmegy, a végrehajtási döntés miatt már nem lehet ide visszaküldeni őket. Ami egyébként ésszerű, mert a visszaküldés aránytalan terhet róna az Ukrajnával határos országokra.

A Belügyminisztérium sajtóosztálya így fogalmaz: „Magyarország hatóságai nem irányítanak, szállítanak menekülőket más országokba. A Magyarország területére belépett, a Magyarországon jogszerűen tartózkodó személyek a schengeni belső határok szabad átjárhatóságát kihasználva utaz(hat)nak tovább Magyarország területéről más ország területére. Megjegyzés: a magyar hatóságok minden, a határon belépésre jelentkező személyt, aki nem rendelkezik a jogszerű beutazáshoz szükséges érvényes úti okmánnyal, ideiglenes tartózkodásra jogosító igazolással látnak el, amellyel az érintettek magyarországi tartózkodásuk jogszerűségét igazolhatják, az igazolás azonban külföldre utazásra nem jogosít.”

Ha ezt mégis megteszik, akár visszamennek Ukrajnába, és újból eljönnek, az sem veszélyeztetheti menedékes státuszukat Magyarországon. A klasszikus menekültstátusznál ha valaki visszamegy abba az országba, ahonnan elmenekült, elveszítheti menekültstátuszát.

Nagy Boldizsár pontosít: „Ha néha visszalátogat, az nem azt jelenti, hogy elveszti a státuszt. Sok helyen előfordul, hogy a menekült átmegy az anyukája temetésére, vagy hogy learassa a termést, és áthozza, biztonságba helyezze, vagy megnézze a csordáját. Ha pár nap múlva újra kijön, az még nem számolja fel a menekültstátuszt.”

De az ukrán menekültek elvileg is utazhatnak ide-oda. „Ezért nevezzük őket jogilag átmeneti védelmet élvezőknek, még ha valóban menekültek is. Jogilag ugyanis ők nem a genfi egyezmény hatálya alá tartoznak. Nem is kell azt bizonyítaniuk, hogy őket üldöztetés fenyegetné, ha visszatérnének, hiszen rájuk nem áll az, hogy az államuk üldözte őket, vagy nem védte meg az üldöztetéstől. Védelmezettségük oka a márciusi döntés szerint a fegyveres konfliktus és az abból következően rájuk leselkedő veszély.”

A régióban ide-oda vonatozó romák (vagy például a prágai nagymama) esete mutathatja a migrációs hálózatok és migránsok közötti információáramlás fontos szerepét egy-egy ilyen tömeges jelenségben. Nem csak a romák támaszkodnak egymásra, a korábban érkezők adta biztonságra, sok kelet-európai migráns így tett az elmúlt húsz-harminc évben. Mutatja ezt az is, hogy a már régebb óta Magyarországon dolgozó kárpátaljai roma férfiak családjai nem mennek el az országból.

A helykeresést a romák esetében tetézi az őket körülvevő intézményes és lakossági idegenkedés/rasszizmus is: ahogy a nagymama is inkább biztonságban érezte magát a pályaudvaron, mint egy különálló szálláson.

Természetesen a roma menekültek is igyekeznek kihasználni ezt, és válogatni az országonként különböző ellátások között. (Nem roma analógiával: a Brexit miatt megdrágult angliai egyetemek helyett a magasabb státuszú nem roma családok gyerekei is tömegesen választják már a holland felsőoktatást. Vagy a havi tizenkétezer forintos családi pótlékért történő állítólagos szülés az élősködő romák toposzának évtizedes bizonyítéka, míg a tízmilliós ingyenpénzért, a csokért történő gyerekvállalás az állam által preferált, elismert „nemzetfenntartás”.)

Vagyis a helyi kapcsolatokkal, migrációs előzményekkel, kapcsolati tőkével nem rendelkező roma menekültek oda mennek, ahol problémamentesebben sikerül az elhelyezésük, és több perspektívát látnak.

Az Azonnalinak nyilatkozó cseh NGO-munkatárs a cseh állam intézményesített rasszizmusával magyarázza, hogy a romák esetében nem indul el az ideglenes védelmet biztosító eljárás. „Az lenne a legjobb, ha ezek az emberek (…) nem is jönnének Csehországba” – mondta az MTI hírében a cseh belügyminiszter; de a kettős állampolgárokat értve rajta. Ennek dacára a populista SPD frakcióvezetőjének rasszista, a menekült romákat támadó parlamenti felszólalása alatt a kormánypárti képviselők és a miniszterek is kivonultak az ülésteremből – számolt be róla az Azonnali tudósítója.

Miért nem kellünk?

Több oka is lehet annak, hogy nálunk csak 21 000 menedékkérő van, míg a többi visegrádi országban ennek sokszorosa. Először is egyes becslések szerint Ukrajnában 180 ezer állampolgárságot is kiosztott korábban a magyar állam (ennyien egyébként már a háború előtt sem voltak a kárpátaljai magyarok), ők pedig nem kérnek most menedékes státuszt.

Utalhat az országok boldogulási perspektíváinak különbözőségére is (pl. Csehországban háromszor annyi pénzt kaphatnak az államtól, mint Magyarországon) de azt is mutatja, hogy a magyar kormány 2015 után tudatosan leépítette a menekültügyi rendszert, így most, amikor helyzet van, lassan, körülményesen és félszívvel tudja csak megszervezni az ellátást. Amit helyette egyébként is jórészt a kiválasztott hat nagy, főleg egyházi segélyszervezet intéz, amelyeknek a kormány ad támogatást, de abból nem jut mindenhova.

A történelmi okokon túl (a lengyeleknek van egy jelentős közös történelmi hagyományuk Ukrajnával, nagy ukrán diaszpóra is él ott) számít, hogy a másik három visegrádi országban a nyelv könnyebben elsajátítható.

De a döntő magyarázat az, hogy a menekültválságra adott reakció strukturálisan különbözik Magyarország és a másik három visegrádi ország esetében – mondja Nagy Boldizsár. „Formájában nem nagyon különbözött, Lengyelországban is a civil szervezetek jelentek meg elsőként a helyszíneken, és biztosítottak ellátást. De az állam szándéka arra, hogy valóságos védelmet nyújtson ezeknek az embereknek, tehát hogy élhető életet teremtsen nekik, sokkal egyértelműbb volt. Például nincs 45 napos eljárás, amelynek a végén kimondják róluk, hogy egyébként ideiglenes védelemre jogosultak. Továbbá nem elképzelhető, ami Magyarországon, hogy az eljárás idejére semmilyen támogatást nem kapnak.”

Ellátást kapnak, és elszállásolják őket addig is, vetem közbe. „De nonszensz, hogy valaki egy faluban ül, és nem tud a gyereknek venni egy fogkefét, vagy nem tud elutazni bárhová, csak ami igazolt. Az is igaz, hogy az állam felkínálja, hogy a munkaadó fizesse meg a menedékes utazás- és szállásköltségének negyedét. Akkor az állam is kifizeti a felét, és magának az embernek kell az egynegyedét kifizetnie. Elég faramuci dolog, hogy a munkaadó legyen az állam támogatója abban, hogy a menekült munkához, szálláshoz jusson és közlekedni tudjon. Ha a munkaadó hajlandó áldozni azért, hogy a menedékes itt maradjon, akkor az állam is hajlandó áldozni rá.”

Nagy Boldizsár az iskolarendszerben sem látja azokat a radikális lépéseket, amelyek könnyen hozzáférhetővé tennék a sok kiskorúnak az iskolát. Ez sokkal előrehaladottabb a többi V4-országban. Az egészségügyi ellátás kapcsán is nagyon sokáig húzódott, hogy mire jogosultak, mire nem a menedékesek.

„A magyar állam azt is világossá tette, hogy senkit nem akar befogadni, aki nem ukrán állampolgár. Nagyon nehézzé tette az Ukrajnában ragadt egyéb állampolgároknak Magyarországon maradását. Arra a lehető legszűkebbre szabta a körüket, amit csak az EU tanácsi döntés engedett."

„És az is fontos lehet abban, hogy ilyen kevesen akarnak, ha ideiglenesen is, itt maradni, hogy a magyar állam híre a nemzetközi védelemnyújtásban rossz. Aki bármennyire tájékozódik, az tudja, hogy Magyarországon nem remélheti, hogy befogadó és integráló közegre lel. Ha valaki hosszabb távon gondolkodik, annak ez nem ígéretes terep” – mondja a nemzetközi jogász.

Akik Magyarországon maradtak

A magyar állampolgársággal is rendelkező menekültekért tehát Magyarország lenne a felelős. Ahogy egy megkérdezettünk fogalmazott: „Magyarország a kettős állampolgárság megadásával nemcsak szavazókat kapott, de kénytelen a roma menekülteket is befogadni.”

Budapesten a kárpátaljaiak közül csak romákkal találkozik a menekültellátásban, mondja egy anonimitást kérő, a civil menekültellátásban dolgozó orvos, magyarokkal inkább a keleti országrészben. Utóbbiaknak jellemzően ott élnek a már a háború előtt áttelepült rokonaik, ismerőseik.

Mindenki jó hozzánk, mondják forrásunk szerint a roma menekültek, és hogy haza fognak menni. Apa már évek óta itt dolgozik, minden pénzt hazaküld, abból vettek, újítottak föl házat, nem szívesen hagynák ott. Sokan haza is járnak a házhoz vagy az otthon maradottakhoz: hallottunk segítőkről, akik morognak amiatt, hogy a hazalátogatók ilyenkor felpakolnak élelmiszer és ruhaadományokból.

„Azt mondják, hogy visszamennek, de akkora szegénységből jönnek, hogy ez itt továbblépés nekik: az anyák tudnak dolgozni, a gyerekekre vigyáznak, és akkora fizetést kapnak, amit kint napszámban nem” – mondja segítőjük. Akikről beszél, egy dunántúli szálláson élnek, teljes ellátást kapnak, és több asszony már dolgozik a földeken heti 50 ezer forintért.

Sok kárpátaljai roma a Református Misszió szállásain, a Fővárosi Önkormányzat/Romano Kher fonyódi üdülőjében és a fővárosi Gyáli úti munkásszállón, Győrben pedig a Migration Aid által fenntartott magánszálláson él. De olyan meglepő akciók is vannak, mint Szolnokon, ahol a MÁV és az ottani focicsapat látja el a Dinamo Kijev nyolc-kilenc éves focistáit édesanyjukkal.

Mivel 18-60 év közötti katonakötelesek nem hagyhatják el az országot, kevés a férfi. (Három és több gyerekeseket nem soroznak.) De a családegyesítésnek sokszor jót tett a háború: az Európában dolgozó apák visszajöttek Magyarországra, és itt már hetente lehetnek együtt a családjukkal, míg korábban hónapokig nem találkoztak.

Nem panaszkodnak rasszizmusra, mondja velük dolgozó forrásunk. Bár ingyen utazhatnak, egyszer történt velük meg az, hogy a sofőr leparancsolta őket a buszról, és az anyák és gyerekek gyalogolhattak egy csomót az iskolába. Állításuk szerint a járművezető nem romaságukra hivatkozott, inkább ukránságukra, amikor a fejükhöz vágta, hogy miért nem maradtak az országukban.

A Magyar Helsinki Bizottság munkatársai is megerősítik, hogy azokon a magyarokon kívül, akiknek már itt él és dolgozik a rokonságuk, többségében a kárpátaljai kettős állampolgár romák ragadtak itt. Egy részük magyar állampolgárként menedékesnek (ideiglenes védelemre szorulónak) nem jelentkezhet le, de a háború kitörése utáni első napok ellátatlansága után most már a kettős állampolgárok is megkapják ugyanazokat a támogatásokat, mint a menedékesek. Tehát romák is, akiknek itt nincs más segítségük. Csak nagyon lassan.

Egyébként sokan nem kettős, hanem ukrán állampolgárok a kárpátaljai romák közül, így ők jogosultak a védelemre. Ahhoz, hogy ezt valóban igénybe is tudják venni, a hatóságoknak nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a tájékoztatásra, az információmegosztásra – mondja Bakonyi Anikó, a Helsinki munkatársa.

A menedékes ügyintézés 45 nap, addig ellátást, szállást kapnak, de nem jár nekik 22 800 Ft létfenntartási támogatás (gyerekeknek 13 ezer). A menedékes státusznál nincs egyedi vizsgálat: ha valaki február 24. után Ukrajnából jött, ukrán állampolgárként, akkor meg kell kapnia. De Magyarországon különbséget tesznek kérelmező és menedékes között, mondja Bakonyi Anikó. „Pedig az európai szabályozás értelmében ez deklaratív: azokra vonatkozik, akik február 24. után Ukrajnából érkeztek. Mégis, nálunk a létfenntartási támogatás is csak akkor jár, ha már megvan a státusz.”

Körülbelül ötszáz iskolában van menekült gyerek, de általában csak egy-kettő.

A szállásadókkal a megyei védelmi bizottság elnöke köt megállapodást a szolgáltatásról, ami sokszor önkormányzat által biztosított szálláshely, vagy magánpanzió, amelyek 4400 forintot kapnak egy éjszakáért. „Lassú volt a szerződéskötés és a kifizetés. Sok kis önkormányzatnak ez megterhelő, és még mindig nem láttak pénzt” – mondja Bakonyi Anikó. „Nem diszkriminálják egyik szolgáltatót sem, csak az adminisztratív lassúság a gond. Két hónapja tart már, és van, aki még egy fillért nem látott. A humanitárius segítséget, WC-papírt, zsebkendőt, élelmiszert, italt sok helyen magánadományokból teremtik elő, mert az önkormányzatoknak nincs rá keretük.”

Bakonyi Anikó a koordináció hiányáét nevezi a legnagyobb gondnak. „Nincs egy állami szereplő a logisztika ellátására, ami átlátná ezt a nagy, gyorsan változó helyzetet.”

Kapcsolati tőke helyett rasszjegyek

A cseheknek egyelőre logisztikai és némi politikai gond a menekült romák kérdése, mert kezdenek lázadozni a helyi polgármesterek, hogy ne az ő településükön helyezzék el őket. Egyelőre Prága Troja városrészében állítottak fel egy 150 férőhelyes sátortábort (ahonnan állítólag visszamennek a pályaudvarra), sőt, arról is szó van, hogy egy prágai nagy kulturális centrumban is helyet kaphatnának.

A kapcsolati tőke helyett látható rasszjegyekkel érkező romák pedig valószínűleg nem tudják eldönteni, mivel járnak jobban: ha menekültként kérnek segítséget, vagy ha EU-polgárként munkavállalási jogot és tartózkodásit. Az előbbi ideiglenes és szerény, de az EU-státusszal járó munkához való jog pedig azért nem könnyű, mert romaként, képzettség nélkül egy idegen országban nehezen fognak állást kapni.

A csehek próbálják eltalálni a megfelelő eljárást. A komoly cigányellenes múlttal rendelkező országban (Csehszlovákia 1993-as szétválása után a két utódállam évekig nem akarta megadni több tízezer ott született és élő romának az állampolgárságot, ők addig hontalanok voltak) már elvárja a demokratikus közvélemény, hogy méltó módon bánjanak velük, mondja egy csehországi forrásunk. „Itt van egy kulturált társadalmi vita. Persze itt is vannak rasszisták, akik hazapaterolnák őket, de egy szinttel magasabban megy a vita egy valóban ellentmondásos helyzetben.”

Magyarországon két éve még a miniszterelnök uszított a gyöngyöspatai romáknak megítélt kártérítés kapcsán.

„A másik három visegrádi országban az állam nem juttatta kifejezésre szavakkal, tettekkel, sem ráutaló magatartással, hogy ő nem akar menekülteket befogadni, nekik átmeneti védelmet nyújtani. Magyarország pedig lényegében ezt üzeni” – mondja Nagy Boldizsár.

Köszönet Czímer Gábornak és Kerényi Máténak a cikkhez adott információikért.