Donald Trump republikánus elnökjelölt és demokrata párti ellenfele, Kamala Harris fej fej mellett áll a felmérésekben. Első – és talán egyetlen – vitájuk jelentős lökést adhat valamelyiküknek a választás előtt mindössze ötvenhat nappal.
Ha ez megtörténik – és ez egy nagy ha, miután a két jelölt támogatóinak tábora jórészt stabilizálódott –, abból szinte biztosan Harris fog profitálni.
Az egykori elnök jól kezdett. Élesen bírálta Harrist azért, ahogy a jelenlegi kormány kezeli a gazdaságot és a bevándorlást, a választók számára két legfontosabb kérdést. Az utóbbi években igencsak megnőtt az infláció, ami a szegényebbeket és a középosztályt különösen súlyosan érintette, miközben erősödött az illegális migráció, komoly terheket róva a városi költségvetésekre.
Harris eleinte idegesnek tűnt, de gyorsan belerázódott, amikor a téma az abortuszra terelődött, amely az egyik vesszőparipája. Azzal vádolta Trumpot, hogy fontos szabadságjogoktól fosztaná meg a nőket. A volt elnök támogatta a legfelsőbb bíróság 2022-es döntését, amely hatályon kívül helyezte a terhességmegszakításhoz fűződő jogot szövetségi szinten biztosító, csaknem ötvenéves törvényt.
Innentől kezdve Harrisnek sikerült az, ami stratégiája egyik legfőbb elemének látszott: úgy felingerelnie ellenfelét, hogy előre nem megírt kirohanásokat intézzen hozzá magáról és a múltjáról, így végül azzal is megvádolhatta, hogy nem az amerikai szavazókra koncentrál.
Több emlékezetes ütést be tudott vinni, amikor megpróbálta gyengeségként feltüntetni Trump állítólagos erősségeit. Szerinte szörnyű alkut kötött a tálibokkal az Egyesült Államok afganisztáni kivonulása előtt, majd kitért arra, hogy Vlagyimir Putyin „megenné őt ebédre”, a külföldi vezetők pedig kinevetik.
Trump válaszul marxistának állította be Harrist, Bidenhez kötötte, és feltette a kérdést, hogy miért nem sikerült megvalósítania a terveit alelnökként.
Harrisnek az is fontos célja volt a vitával, hogy bemutassa a választóknak az álláspontját a legfontosabb ügyekben, miután egy friss közvélemény-kutatás szerint a szavazók több mint negyede nem ismeri még túl jól őt. Az 59 éves alelnök csupán hét hete lépett elő a Demokrata Párt elnökjelöltjévé, azóta jórészt kerülte a médiát, mindössze egyetlen nagyobb interjút adott. Mindez így még fontosabbá tette szereplését az elnökjelölti vitán a kampány szempontjából.
Harris érintette néhány tervét, például a gyermekek után járó adókedvezmények emelését, de nem ment bele a részletekbe, abba sem, hogy miből finanszíroznák. Kérdés, hogy ez így elég lesz-e a választók meggyőzéséhez.
A 78 éves Trumpnak önmérsékletet kellett tanúsítania, Harris sebezhető pontjaira, például a bevándorlásra és a gazdaságra kellett összpontosítania a támadásait. Az utóbbiban talán eredményes volt, ám az előbbiben időnként elkalandozott, elveszítette a fókuszt, ami éles kontrasztban állt Harris világos előadásmódjával.
A vita moderátorai többször közbeszóltak a Trump által tényként kezelt állítások korrigálása céljából, például amikor azt mondta, hogy a bevándorlók háziállatot esznek egy ohiói városban, amire szavaik szerint nincs semmi bizonyíték. Az exelnök támogatói bírálták, hogy a moderátorok nem jártak el hasonlóan Harrisszel, aki azt a félrevezető kijelentést tette, hogy ellenfele hivatali idejében volt a legmagasabb a munkanélküliség az Egyesült Államokban a nagy gazdasági világválság óta.
A november 5-i választást szinte biztosan viszonylag kevés bizonytalan szavazó fogja eldönteni hét csatatérállamban. Trumpnak és Harrisnek elsősorban őket kellett meggyőznie.
A demokrata párti kampányban egyértelműen úgy érezték, hogy Harris nyerte a vitát, és rögtön második fordulót sürgettek – Trump szerint azonban épp azért, mert a jelöltjük „csúnyán felsült”.
A kérdés most az, hogy a vita okoz-e érdemi változást az egyetlen helyen, ahol számít: a szavazatokban.
