Nincs túl jó sajtója a kínai tudományosságnak nyugaton, ahogy Magyarországon sem. Előbb az Egyesült Államok, majd a nyugat-európai mainstream is elkezdte a Kínával folytatott tudástranszfert ipari és tudományos kémkedésnek minősíteni, tetézve a klasszikus kémkedés vádjával. Sorra záratják be a Konfuciusz Intézeteket, melyek a kínai nyelvet és kultúrát hivatottak propagálni nyugaton, a brüsszeli intézet igazgatóját kémkedéssel vádolják a belga hatóságok.
Pedig évtizedek alatt a nyugati egyetemek és tudományos intézetek szerves és jövedelmező (a kínai diákok a britek tandíjának két-háromszorosát fizetik– a család, de sokszor a kínai állam) kapcsolathálót építettek ki kínai intézményekkel. Nagy-Britanniában például 120 ezer kínai egyetemista tanul, innen jön a legtöbb külföldi diák a szigetországba. Tavaly a brit parlament speciális vizsgálóbizottságának vezetője mégis naivitásnak nevezte a kínai és a nyugati felsőoktatás összefonódását, amely nem vette figyelembe ennek kockázatait a tudományos kémkedés és a szólásszabadság terén. Nagyjából Tom Tugendhattal egy időben jelentette be Palkovics miniszter a kínai Fudan egyetem Magyarországra költözését.
Az egyetemi szólásszabadságra nem csak a kínaiak tömeges fölbukkanása jelent veszélyt: ezt a baloldali identitáspolitika "safe space"-jei nyugaton, és a Színművészeti Egyetem esetében a Magyar Rektori Konferencia hallgatása is mutatják. A szigetországban ez a hongkongi tüntetések kapcsán merült föl: „ezek a diákok nem csak tanulásra nyitott szellemet hoznak ide, hanem az apparátusi állami ellenőrzést is direkt befolyásoláson és a családtagjaikra kifejtett nyomáson keresztül. Ez teljesen idegen a brit egyetemektől” – mondta Tom Tugendhat, a brit parlamenti bizottság volt vezetője.
Az USA-ban 400.000 kínai diák és oktató van, akiktől az új hidegháború jegyében kezdik megvonni a tartózkodási engedélyeket. Kiebrudalásuk a felsőoktatásnak (és az egész amerikai gazdaságnak) anyagilag is érzékeny veszteség – mondja Matura Tamás, a Corvinus oktatója, Kína-szakértő. Sok amerikai egyetem azzal is érvel ellene, hogy ezzel a saját kutatási potenciáljukat rontják. Hiszen Amerika mindig is az agyelszívásról szólt.
A szólásszabadság fontos dolog, de a dilemma nem csak értékek és pénz konfliktusaként értelmezhető. Amikor a világ tudományos kutatóinak negyede kínai, és az ország a világ második legnagyobb gazdasága kutatás/fejlesztés terén, akkor egyetlen gazdaság vagy jelentős tudományos műhely sem engedheti meg magának, hogy hanyagolja a kínai tudományos kapcsolatokat. Nem ok nélkül van a világ nyugati elitegyetemeinek campusa Kínában. A Magyarországra érkező Fudan is olyan szintű elitegyetem, amilyen „Budapest 1000 kilométeres körzetében nincsen” – mondja Salát Gergely sinológus, egyetemi docens.
De mi a helyzet a kémkedési vádakkal?
Önmagában egy egyetem vagy kutatóintézet nem biztonsági kockázat - mondja egy magát megnevezni nem kívánó biztonságpolitikai szakértő. De minél több kínai van valahol, annál erősebb ott a titkosszolgálatuk is. Ezek az egyetemek formálisan is be vannak kötve a kínai kommunista párthoz, nem létezik egyetemi autonómia, a diákok külföldi tanulását is az állam irányítja, és dönti el, hova menjenek. Mivel otthon maradt családtagjaikkal sakkban tudják tartani a diákokat és kutatókat, van rá esély, hogy ha őket beengedik egy laborba, akkor onnan kijutnak infók.
Kínában dolgozó, és az ottani egyetemi világra jól rálátó forrásunk állítja, hogy ha kínai diákok külföldre mennek, figyelemmel kísérik őket. A szülők is kérik, hogy lehetőleg tanár vagy valaki más felügyelje őket. Feladatot kapnak, sokszor sajtófigyelést: egy diáknak Magyarországon például a vasúttal kapcsolatos cikkeket kellett figyelnie (lásd még: Belgrád-Budapest vasútépítés). Ugyanakkor priusz is számukra a külföldi tanulás: forrásunk tud olyan diákról, akinek megtiltották a magyarországi férjhez menést – és nem a szülei. A kínai egyetemeken nincs döntési joga a kutatóknak, ahogy az egyetemeknek sincs akadémiai szabadsága, teljesen központilag irányítottak. És persze minden nagyvárosban alapítanak nemzetközi kapcsolatok tanszéket vagy egyetemet.
És igen, a kínaiak koppintanak, de mindig volt felemelkedő ország, ami ellopta mások technológiáját. „20-30 éve Dél-Korea, korábban Japán, 100 éve pedig az amerikaiak az angolokét” – mondja Matura Tamás. „De Kína nem a mi kutyánk kölke” - beszél az új amerikai hidegháborúról -, „míg Korea igen. A nagyságrend is számít: kisebb súlya van annak, ha az 50 milliós Korea lop el valamit, mint ha a másfél milliárdos Kína.” A technológia-intenzív területek és a hadiipar kapcsolódása sem jelent Dél-Korea esetében veszélyt, Kína esetében igen.
Vannak adatok arról, hogy a kínai technológia fele eu-s, negyede amerikai eredetű, mondja a már idézett anonim biztonságpolitikai szakértő. De nem ez a gazdasági kémkedés egyetlen módja. Idézi a svéd védelmi kutatóintézet tavalyi – csak nyilvános adatokból dolgozó - jelentését arról, hogy kínai vállalatok már 50 svéd cégben szereztek tulajdont olyan szektorokban, melyek fejlett technológiával dolgoznak. „Az ipari kémkedés legegyszerűbb formája, ha megveszem a Volvót”.
Matura Tamás a kínai szuperexpresszt hozza példának, melyen látszik, hogy német és japán technológián alapul. Az első kocsikat még onnan importálták, utána lemásolták. Az USA mindig szigorúbb volt a technológiai transzferekben, az Unió sokkal nyitottabb - egyesek szerint óvatlanabb.
Salát Gergely szerint az olcsó gyártás miatt ebbe maguk a nyugataik mentek bele már évtizedekkel ezelőtt. „A mostani technológia minimális részét lopták a kínaiak, targoncával vitték oda a nyugati cégek. Örömmel nyitottak Sanghajban üzemet, és most is örömmel adják el a cégüket kínaiaknak, ha azok többet kínálnak.”
Az országok mindig is versenyeztek az új tudás megszerzésében. „Nincs most nagyobb veszély. A különbség az, hogy a nyugati rendszer nyitottabb, és a kínaiak jobban védik az érdekeiket”- állítja a sinológus. Nem csak a termelés volt nyitott előttük, a kínai egyetemistákat, egyetemeket is beengedte mindenki. Világszerte sok egyetemnek van double degree, kettős diploma megállapodása kínai intézményekkel, például az ELTE-nek és a Corvinusnak is.
A tudástranszfer már régóta nem egyirányú. Kínában is akkora szellemi tőke halmozódott föl, hogy bizonyos tudományterületeken már elsők az idézettségi rangsorokban.
A kínai ipari kémkedés Magyarországot valószínűleg kevésbé fenyegeti. Itt is van már kínai kutatóintézet, ami szintén be van csatornázva a kínai kommunista párthoz. A biztonságpolitikai szakértő szerint eltúlzott, hogy ezek kémközpontok lennének, de biztosan kihasználnak minden ilyen helyet, ha nem is politikai, hanem ipari kémkedésre – ahogy egyébként minden ország teszi.
Salát Gergely szerint sem ipari kémeket telepítenek ide, hanem campust, inkább hoznak, mint visznek. „És nem a technológiát, hanem a diákokat fogják ellopni, már ha a magyar diákok lesznek a célközönség.”
„Nem verseny lesz, hanem kivéreztetés”
A kínai egyetem a Corvinuson már saját tanszékkel és jelentős befolyással bíró Magyar Nemzeti Bank kezdeményezésére érkezik. Nagyon keveset tudni a Fudan tervezett campusáról. Azt sem, hogy idehozza-e majd az oktatói karát, és angolul tanítanak-e majd. Ha mindkettő megvalósul, akkor tényleg ott lehetnek majd a topban. Egyszerűen azért, mert a Fudan éves költségvetése annyi, mint a teljes magyar felsőoktatásé.
Egyetemi forrásaink ijesztőnek nevezték a tervet. A teljes magyar felsőoktatási palettán összesen 20-22 ezer mesterszakos (MA) hallgató tanul. Az egyetem érkezését bejelentő sajtótájékoztatón 5000-es tervezett MA létszámot említettek, pedig az egyetem csak néhány tudományterületen lesz jelen. Azokon viszont tarolhat. „Nem verseny lesz ez, hanem kivéreztetés”.
Bár eddig mesterképzésről volt szó, elhangzott az is, hogy a tanárok az alapszakokon vendégoktatók is lesznek. Egyetemi forrásaink szerint így majd a Fudan promotálását végzik: „Gazdatest lesz a magyar egyetem. Így is nyugatra mennek a diákok, a magyar egyetemek nem tudnak majd versenyezni a Fudannal.” És ha a Fudan olcsó lesz, akkor csábító lesz a diákoknak.
Egyelőre nem tudjuk azt sem, hogy uniós egyetemnek számít-e majd a magyar campus. Két éve egyébként már létezik Corvinus-Fudan közös MBA diploma.
Azt mindenki elismeri, hogy a Fudan jó egyetem. Nem gigászi méretű, 30 ezren járnak oda, annyian, mint az ELTE-re, viszont 1,8 milliárd dollár, 600 milliárd forint a költségvetése évente.
Ha a Fudan a globális topligában játszik, miért jön Magyarországra? A Kína-ellenes nyugati közhangulatban számít, hogy ide nem hogy hívják, de, ahogy egyik forrásunk mondta, „vörös szőnyeget terítenek elé, amin a miniszterelnök is ott áll.”
Kínának ez lenne az első campusa a világon, ami presztízst jelent a Fudannak. Ugyanakkor, mondják forrásaink, a kínaiak valószínűleg tartanak a bukás kockázatától, ami, ha nyugaton történne, nagy arcvesztés lenne az állami vezetőknek.
Csak hát, miközben a kormány 2030-ra a top 200-ba várja a már a 800-ba csúszott Corvinust, idehozza nekik konkurensnek a Fudant.
Salát Gegely szerint tönkreteszik a magyar egyetemeket azzal, hogy lefednék ezeken a karokon az összes mesterszakost. De, hangsúlyozza, az ördög a részletekben lesz: „Az akkreditáció több éves folyamat lehet. Még azt sem tudjuk, hogy Magyarországon vagy Kínában akkreditált intézmény lesz-e.”
Azt elismeri, hogy jót tehet Magyarországnak, ha világszínvonalú tanárokat hoznak, hiszen például élő kapcsolatuk van a Harvarddal. „De az is lehet, hogy idejönnek majd alibizni 300 kezdő oktatóval. A kiválasztáson is fog múlni, hogy elitegyetem lesz-e, ami a legjobbakat tanítja a régióból, vagy úgy lövi be magát, hogy a létszáma legyen nagyobb.”
Egyértelműen helyesli viszont a Fudan érkezését Setényi János oktatáskutató. „A magyar felsőoktatásnak nem biztos, hogy jó, de Magyarországnak igen. Az egyetemek ágazati érdeket képviselnek, és mint minden rendszer, bürokratikusak. Persze, tartanak attól, hogy egy nehézsúlyú belép a ringbe. Olyan ez, mintha Mike Tyson megjelenne egy külvárosi edzőteremben.”
Szerinte egyébként nem lesz 5 ezer hallgatójuk, mert az állam ezt nem fogja hagyni a szabályozás kidolgozásánál. „Izgalmas tanulási folyamat lesz.”
"Megnő az ország mozgástere"
Az Egyesült Államok visszatért a nagyhatalmi vetélkedés üzemmódba, a második hidegháborúhoz, amelyben a legtöbb elemző további eszkalálódást vár. Kérdés, hogy Kína mennyire moderálja magát, miközben nagyobb mozgásteret követel. Ennek része magyarországi megjelenésük is.
Setényi János oktatáskutató nem tart a kínai befolyástól, szerinte Magyarországnak az az érdeke, hogy itt sokféleség legyen. „Mindegy, mit gondolunk róluk, ha sok ilyen van, akkor megnő az ország mozgástere. Így a Fudan idejövetelét nagyszerű dolognak tartom.”
Szerinte általános igény van EU-ban arra, hogy a kínaiak megjelenjenek az „innovációs mezőben”, de a nemzeti kormányok mozgástere korlátozott. „A telekommunikáció területén, ha nincs jelen a Huawei, akkor nincs technológiai ugrás. A nyugati technológia itt 5-8 évvel van lemaradva. Néhány ország, köztük Magyarország, most beengedi őket, de a legtöbb nem. Ez tiszta geopolitika, de azon országok, melyeknek sikerül tagolt teret létrehozniuk, sikeresebbek lehetnek.”
A kínaiak egyszerre gondolkodnak versenyben és együttműködésben, fejtegeti. Lehet és kell is együttműködni velük. „A publikációs versenyben a kemény természettudományok terén a következő 5-8 évben átveszik a vezetést. A világ legjobb műszaki egyeteme egyes listákon már nem az MIT, hanem a pekingi Tsinghua Egyetem. A végén, ahogy a bankrendszerben is, a csúcsegyetemek kínaiak lesznek. Erre fel kell fűződni, ez segít nekünk. Hogy a kifinomult kooperációra képes lesz-e a magyar felsőoktatás, azt nem tudom. A Fudan tükröt tart majd elénk, amihez fel lehet nőni.”
A globális verseny az innováció terén zajlik, és oda koponyák kellenek - folytatja. „Minden fejlesztés nagy koponyák köré szerveződik. Magyarországon is vannak ilyenek, de az ő kihasználtságuk nem optimális. Ha a kínaiak 4-5 ilyet be tudnak építeni, az áttörést okozhat. A velük közösen fejlesztett termék siker. Kis országok nem tudják ezeket a koponyákat kihasználni, ezért azok többnyire elmozdultak innen. 2000-ig döntően Amerikába mentek, nem csak magyarok, oroszok, hanem hollandok, svédek, németek is. A természettudományok terén ma már Kínába is mennek ezek a koponyák. Ha kínaiak idejönnek, akkor korlátozott erőforrásokkal is be tudunk kapcsolódni a nemzetközi vérkeringésbe. De jöhetne amerikai vagy brit egyetem is ide.”
Salát Gergely viszont két problémát is lát a Fudan érkezésével. ”Egyrészt nem tudjuk a hatását a magyar felsőoktatásra. Másrészt egy amerikai-kínai hidegháború közepén vagyunk. Bármit csinálnak a kínaiak, rögtön össztűz zúdul rájuk. De kell hozni egy döntést nyugaton: akarunk-e a kínaiakkal együtt élni a glóbuszon, melynek ők is a részei, és hagyjuk-e, hogy a működésébe is beleszóljanak. Vagy legyen az, amit az amerikai elit mond: ki kell zárni őket mindenhonnan. Ide nem jöhettek, pólót még gyárthattok, de mobilt már nem hozhattok ide.”
Kínának ez presztízs és politikai kérdés is. Az egyetemi szféra presztízsnövelése a tudatformálás része, soft power. „Minden ország, amelyik szeretne kulturális, gondolkodásbeli befolyást szerezni, megpróbálja az oktatását kiterjeszteni. Ahogy a CEU is itt volt.” – mondja a sinológus.
Matura Tamás is arról beszél, hogy az USA most minden eszközt bevet, hogy csökkentse versenytársa hozzáférését a tudáshoz. „Trump olyan helyen kapja el őket, ami különösen árthat nekik, ráadásul hosszú távon. Mert a kínaiak sok száz éve tudják, melóstól professzorig, hogy a fejlődésüknek a tudás az alapja.”
Abban viszont minden megkérdezett elemző egyetértett, hogy nem Magyarországról fogják ellopni a tudományos eredményeket.
